Tanulóink munkáiból
Galéria
Elektronikus napló

Facebook FanBox

 

Vályogvetés a képvetés korában-autentikus vályogkészítés és kemenceépítés a 2018-as témahéten

Vályi Péter

2018.05.13.

A vályog egy törmelékes üledék, amely főként extrabazinális környékeken jelenik meg a talajban. Megközelítőleg azonos mennyiségben tartalmaz agyagot, iszapot és homokot. Számszerűsítve az összetételét a felsorolt komponensek 40-40-20% arányban találhatók meg benne. A vályogban képződő talaj az egyik legjobb termőképességű, vízháztartása is átlagon felüli, nemcsak, hogy jobban és több vizet tárol, hanem könnyebben is juttatja el azt a növények gyökérzetéhez, ezért mezőgazdasági , növénytermesztési serkentő hatásáról is jól ismert, és ezáltal közkedvelt.Mezőgazdasági felhasználásán túl az egyik legrégebbi, évezredek óta előszeretettel alkalmazott építészeti alapanyag, a vályogból és növényi rostokból készített tégla, ami lehet szalma, nád, vagy egyéb szárított fű, bármilyen nedvességmentes növényzet. Építészeti felhasználása főként Fekete Afrikában, Dél- Amerikában, a Balkánon, Indiában és távol- és közel keleti országokban volt a jellemző.

1. ábra A Djennéi nagymecset, a világ legnagyobb vályogépülete

 

A nyugati keresztény európai országokban főként a fa és kő számított dominánsnak az építészetben, ezért ezekkel nem tudott egyenrangú félként versenyezni. Így volt ez Magyarországon is, ahol először a 19. században jelent meg főként az Alföld és Kisalföld területein, főként azokon a helyeken, ahol a tradicionálisnak számító kő, illetve fa csak kis mennyiségben volt megtalálható.[1]

 



[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1lyog

 

2. ábra Dél- Alföld vályogház (itt található az országban a legtöbb vályogépítésű ház)  
3. ábra vályogvetés (vályogtégla készítés)

Az általános közvélekedés meglehetősen negatívan vélekedik a vályog építészeti célokra történő felhasználásáról, az a nézőpont vált elterjedté, hogy „szegényes” és megbízhatatlan, lakhely építésére így alkalmatlan. Azonban azt mindenféleképpen ki kell hangsúlyoznunk, hogy elterjedése főként annak köszönhető, hogy alapanyagai nagy mennyiségben fellelhetők mindenki közvetlen közelében, így előállítása lényegében költségmentes, mindössze az elkészítésre szánt munka, hivatalosan a vályogvetés (nedves vályog szögletes öntőformába döngölése és kiborítása, majd szárítása napon) jelenthet fáradtságot. A hazai pejoratív vélekedés ellenére a világ számos pontján napjainkban is elterjedt, főként Mexikóban, de az Amerikai Egyesült Államokban is, ahol is egyik esetben sem vonható le párhuzam a felhasználás formája és bármilyen társadalmi, kulturális, pénzügyi státusz között. Lakóházak, egyházi, vallási épületek építésére egyaránt használják. Továbbá azon a tényen túl, hogy magyar viszonylatokban az anyag felhasználása főként a folklórhoz, népi, paraszti kultúrához, így a népi építkezéshez köthető, tény az is, hogy napjainkban, ha alapvetően egy más meggyőződés által is, de a vályog, mint építőanyag ismét reneszánszát éli.

Természetesen kultúránként (égtájanként) más és más a helyzet, ameddig a modern nyugati, urbanizált világból kiveszni látszik a gyakorlat, addig egyes szubkultúrák ismét az anyag felé fordulnak, egy mélyen ökologikus, fenntartható és természet- környezetbarát megfontolásból. Az ezredforduló derekán egyre több olyan családról, kisközösségről olvashattunk, akik megelégelték a városok rosszabbodó életkörülményeit, és hátat fordítva annak minden pozitívumával együtt, kivonultak, idézőjelbe téve, visszatértek egy egyszerűbb, organikusabb a kritikusok szerint „bukolikus” életformához. Az ilyen, amúgy egyre szaporodó önsegélyező közösségek mellett, a világ más pontjain, ahol a posztmodern társadalmi kihívások, válságok még nem eszkalálódtak, főként a Kelet elszigeteltebb területein a technika máig használatos.
Maradva a magyar viszonylatoknál megfigyelhető, hogy miként devalválódnak, vesznek ki szépen lassan ezek az ismeretek a köztudatból, amik ezt megelőzően generációról generációra öröklődtek. Markánsan kirajzolódik egy korcsoportok között meghúzódó komoly kommunikációs-információs válság, egyben deficit, ami ezekre az ismeretekre már nem tekint tudásként. Ellenkezőleg, körüllengi egyfajta paraszti, romantizáló konnotáció, ami automatikusan ki is jelöli a helyét, súlyát a hierarchiában. A személyes apolitikus, de fennálló globális rendszerrel szemben fenntartásokkal viseltető véleményem az, hogy a folyamatosan bővülő, és egymással a hegemón pozícióért küzdő kulturális mintázatok ellenére, és nem azok ellenében ennek a tudásnak is van relevanciája az értékek, tudások sorában, főként akkor, amikor környezeti nevelésről beszélünk. Evidens, hogy minden kor kitermeli és meg is követeli azokat a bizonyos készségeket, attitűdöket, amik elsőbbséget élveznek a társadalmi viszontagságok rendszerében, ez így is volt mindig, ezzel párhuzamosan viszont az is igaz, hiszen erre is akad számos példa, hogy letűnő ismeretek is nyerhetnek új jelentést, illetve jelentőséget, akkor, ha azok egy új kontextusba helyezve kerülnek redefiniálásra. Többek között ez a meggyőződés vezetett oda, hogy a 2018-as iskolai témahét keretein belül a 9/A osztály, grafikus 1 csoportjával egy autentikus vályogkemence építésébe kezdjünk egészen az alapoktól. A témahét sokszor mennyiségekbe átcsapó tendenciájával ellentétben egy olyan, szintén tárgyorientált munkafolyamatot terveztem, aminek a kivitelezése valóban új, mondhatni mentésre, retextualizálásra szoruló ismeretet próbál meg közvetíteni a gyakorlat által. A projekt amellett, hogy egy ősi, és a magyar népi építészethez, kultúrához szervesen kötődő eljárást és anyagot használt, megpróbált arra is rávilágítani, hogy a szükséges

ismeretek birtokában, némi utánajárással és munkával majdnem, hogy korlátlan mennyiségben állíthatunk elő magunknak megbízható természetes, és környezetbarát építőanyagot. Másodsorban kísérlet volt arra is, hogy miképpen transzformálható az elszigetelt alkotói munka, közösségi élménnyé, úgy, hogy az élmény, egyrészt az építés, létrehozás, aktusára, másrészt a létrehozott tárgy funkciójából kiindulva is kétszeresen is megvalósulhasson.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ez datálandó kísérlet a Joseph Beuys által kidolgozott social plastic, részvételi alapú társadalomszervezés megvalósítására, de tény azonban, hogy az általa sokszor emlegetett „Menschliche Fahigkeit zum erschapfen”[1] (a létrehozás emberi képessége) egy manifesztációja. Egyrészt az akadémikus szemléletmód, másrészt az elitista attitűd jóvoltából a művészet olyan horizontra helyezett kiváltságos tevékenység még ma is, ami megközelíthetetlensége, zárt rendszeren belüli cirkulációja által továbbra is elérhetetlen, megfoghatatlan az emberek többsége számára így csinálhatatlan is. Bár a művészettörténet számos olyan példát, törekvést (dada, fluxus)[2] datál, ami ezt a berögződést kívánja meghaladni, a recept valahol mégis mindig elakadt, és a konzisztencia átalakítás, ha ígéretes is, visszatér önmagához a művészet, művészetcsinálás kanonizált formulájához. Visszakanyarodva a vizuális nevelésre, engem ebben az esetben a nyitott mű, és ahhoz kapcsolódó nyitott tanulás-alkotás folyamata foglalkoztatott, ami végső soron egy közösségi élmény formájában ölt testet a csinálás, egy a kánonon kívül eső spektrumában. Amennyiben sikerül a kemencét, mint tárgyat, túl a trivialitásán, funkcionalizmusán, egy különleges emberi teremtőképesség eredményeként, a beuys-i értelmezésben a művészet megnyilvánulásaként értelmeznünk, egy lépéssel eltávolodhatunk a kánon által képviselt műtárgyértelmezéstől és egyben közelebb is kerülünk a Beuys által képviselt „mindenki művész” paradigmához.

 

 

 

 

A kemenceépítés fotódokumentációja:

 

4-5.ábra vályogtégla vetőkeretbe helyezése, kész téglák szárítása a napon

6-7.ábra kemence alapjának lerakása kövekből, a falak felrakása

8-9.ábra beszáradt agyag újrahasznosítása áztatással, a kemence betapasztása

10-11.ábra a kész kemence két nézetből önégetés közben

 

Módosítás: (2018. május 22. kedd, 09:59)

 
Elérhetőségeink

EVENTUS Üzleti, Művészeti Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

Számlaszám: 10300002 - 46800008 - 00003285

Alapítványi és Magániskolák Egyesülete által minősített iskola 2005

Kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény 2007

 

Program akkreditációs tanúsítvány száma: PL-74460/037

Program akkreditációs tanúsítvány száma: AL-2891

OM azonosító: 031631

Nyilvántartási szám:10-0004-06

Intézmény-akkreditációs lajstromszám: AL-0690

Postacím: 3300 Eger, Cifrakapu tér 24.

Telefonszámok:

Tanulmányi osztály: 36/517-510

Kollégium vezető:36/313-435   06/20-516-0885

Web oldal: www.eventus.hu

E-mail: iskolatitkar@eventus.hu

Támogatóink