Tanulóink munkáiból
Galéria
Elektronikus napló

Facebook FanBox


Reflexió a FeFe (Fenntartható Fejlődéskurzus) tagjainak „Antropocén? Az ember kora?” c. csoportos kiállítására.

Vályi Péter
2018.05.02.

Még mielőtt a kiállítás tematikájáról, és az arra készített tárgyakról beszélnék részletesebben, röviden ismertetném a FeFe alapvető célkitűzéseit, amelyek által markánsan elkülönül az iskolában működő többi szakkör profiljától. A kurzus szabad döntés alapján látogatható, nincs felvételi eljárás, sem elbeszélgetés, egyetlen és egyben legfontosabb kritériuma a részvételnek és a csoportban való maradásnak, a fenntarthatóság, mint prioritást élvező szempont, mindenekelőtti betartása és követése. A diákok mellett a tanárok is szabadon becsatlakozhatnak az egyes projektekbe és az azokból rendezendő kiállításokba, projekt beszámolókba. Ennek köszönhetően a FeFe összetétele a konstans tagokat leszámítva, folyamatosan frissül.Az itt készülő tárgyak újrahasznosítással, alacsony költségvetéssel, illetve természetes alapanyagok felhasználásával jönnek létre. Ezen az analógián haladva készülhetnek természetes festékek, főként a közvetlen környezetünkben fellelhető növények, ásványok felhasználásával, esetleg efemer, nem időtálló alkotások, de élelmiszer plasztikák, létrejöhetnek akciók is. A kurzus elméleti hátterét főként azok, a ma még sokak számára ismeretlenül ható, főként kortárs ökofilozófiai hívószavak alkotják, amelyek előbb vagy utóbb általánosan ismertek lesznek. Ilyen hívószó, illetve végeláthatatlan tudományos vitákat kiváltó kifejezés az antropocén, amelynek szó szerinti jelentése az ember kora. (1-2.ábra)
Az antropocén nem más, mint egy javasolt földtörténeti kor, amelyben ma is élünk, kezdetét pedig a Föld ökoszisztémájára gyakorolt mélyreható és visszafordíthatatlan emberi tevékenység kezdetével tennének egy időre a tudósok. Ezzel a bizonyos kezdettel kapcsolatosan azonban eltérő vélekedések olvashatók a természettudományos diskurzusokban. Egyesek úgy vélik, hogy a 18. századi ipari forradalom idejére, a levegő szennyezésére, mások szerint kb. 12 000 évvel a kormegjelölés előtt, a földművelés kezdetére a neolitikus forradalom idejére, míg a harmadik és nem utolsó nézőpont szerint az atomkorszak kezdetére, a Trinity nukleáris teszt idejére, 1945-re kellene tenni az antropocén datálásának kezdetét. A kérdéses időszámítás ellenére az mindenesetre biztos, hogy Paul Crutzen légkörkémikus terjesztette el a ma ismert formájában


a tudományos köztudatban a kifejezést, utalva ezzel az emberi létezés és a bolygó fölötti gyarmatosító tevékenység, litoszférára gyakorolt visszafordíthatatlan hatásaira.[1]
Az emberiség kizsákmányoló, átalakító tevékenysége számos pontban rögzíthető, ezek közül talán a legismertebbek a globális környezeti válságok forgatókönyvei, amelyek a teljes, vagy részleges kihalás lehetőségével fenyegetnek. Ezek mellett szót kell, hogy ejtsünk a fosszilis energiahordozók lassan kiapadó készleteiről, azok egyenlőtlen és mértéktelen kiaknázásának ökológiai és gazdasági következményeiről, így a világunk életszínvonalbeli szakadásáról, kétpólusú berendezkedéséről (északi és déli félteke), ehhez szorosan kötődő tömeges népvándorlásról, országaink lakosságának átalakulásáról, térképeink, kulturális mintázataink átírásának lassú folyamatáról. Mint az látható, egy globális összefüggésrendszer fűzhető fel pusztán egyetlen romboló tevékenységre is, amelynek a visszaállítása, mérséklése önmagában meghalad minden jelenlegi emberi képességet, amennyiben nem változtatunk szemléletmódunkon.
A földtörténeti megnevezés hivatalossága, nem hivatalossága körüli vita ellenére nagyon is érezhetőek azok a következmények, amelyek ránk, mindennapi életünkre is hatást gyakorolnak, arról már nem is beszélve, hogy mi magunk is előidézői, továbbá fenntartói vagyunk ennek a nyilvánvalóan fenntarthatatlan állapotnak a puszta létezésünk milyensége által. Ez tömören annyit jelent, hogy nincs olyan nézőpont, ami egy, ezen a rendszeren kívül eső helyen fogalmazódik meg. Nincs olyan, hogy kívül és belül az antropocénen, ahogy mi magunk a természet folytatásai vagyunk, úgy az antropocén a mi meghosszabbításunk is, amit el kell fogadnunk. Ez a vitatott kor a multidimenzionális jellegénél fogva, megtermékenyítően hatott a kortárs gondolkodók széles rétegére. Timothy Morton filozófus, kritikusan „széplelkűeknek” nevezi azokat, akik a romantikus nézőpontra helyezkedve megóvni, restaurálni kívánják a törékeny természetet, vagy visszafordítani próbálják azt egy soha nem létező érintetlen állapotba.[2] Vele ellentétben Rosi Braidotti a poszthumán, öko-feminista pontosan a részvételt, ébredést sürgeti és az általa képviselt filozófiai iránynak megfelelően emancipációt és az emberközpontúság újra gondolását, felszámolását sürgeti. [3] Ezen a kiragadott két példán is jól látható, milyen egymástól eltérő módon interpretálja a filozófia a természettudományos, ökológiai jelenségeket és azok lehetséges okait, következményeit.

Nincs ez másképpen a képzőművészetben sem, a téma megjelenése óta világszerte láthatóak grandiózus kiállítások, projektek amelyek a témát körbejárva mutatnak be víziókat, átiratokat, értelmezéseket a mérvadó filozófiai trendek mentén. [4](3-4.ábra)
A kiállítás ennek a szerteágazó témának az interpretálására tesz kísérletet a kurzus fenntarthatóság értelmezésének betartása mentén. Az antropocén, mint téma önmagában véve monumentális, időben és térben egyaránt szerteágazó, Donna Haraway, Lovecraft Chthulu hívása c. novelláját interpretáló szavait idézve „a chthulucén nem záródik önmagára, nem alkot kerek egészet, érintkezési zónái áthatóak, és folyamatosan tekervényes végtagokat bocsátanak ki magukból”.[5] Az idézett mondat fontos, egyrészt megerősíti azt, hogy az antropocén kapcsán nem beszélhetünk kívülállásról, (még akkor sem, ha mindennapi tevékenységünk nem kizsákmányoló és leuraló a természettel szemben), hiszen haszonélvezői vagyunk mindazon modernkori technológiai vívmányoknak, amelyek puszta léte jelenti a korszakról, annak bevezetéséről való diskurzus relevanciáját. Másrészt az idő kérdését is hatályon kívül helyezi, miszerint nem az egyetemesen jó megoldásra kell várnunk, ami feloldja a feszültséget, hiszen a feloldás, ergo megoldás kivitelezhetetlen, sokkal inkább a magatartásforma, a tények tényként kezelése vár akceptálásra és az ehhez való alkalmazkodás, esetleges útkeresés. Véleményem szerint a kiállítás nem egy Mad Max, Waterworld szerű posztapokaliptikus világképet tár elénk, nem egy olyan disztópia képei villannak fel, ahol élet-halál harc zajlik napi szinten, a még megmaradt nyersanyagokért és megélhetésért, hanem a széplelkűség, Mortont ismét megidézve. Lévén, hogy a kifejezés maga szakmai körökben közismert, azonban a mindennapi életben, annak szóhasználatában idegen, a kiállítás főként ismeretterjesztés, informálás, egyben segítségnyújtás a korban való navigáláshoz, annak tágabb értelmezéséhez. 
A kiállított tárgyak reflektálnak az emberi térhódítás által kipusztított, vagy kihalóban lévő növényekre, így a biodiverzitás hanyatlására, ami magyar viszonylatokban is tapasztalható. Ennek egyik legfőbb előidézője a mezőgazdaság monokultúrás tevékenysége, vagy az ipari léptékű állattenyésztés, ami lassan, de biztosan kiszorítja és végérvényesen kiírtja a helyi természetes növényállományt a versenyképesség és a profitszerzés fejében. (5.ábra) Az élelmiszeripar, pontosabban húsipar egy más formában is megidézésre kerül, méghozzá a litoszférában megtalálható, egyre nagyobb mennyiségű, ipari mértékű haszonállat tenyésztésből és feldolgozásból visszamaradó csontok formájában, amelyek ironikusan az ember korának a fragmentumai is lehetnek a jövő tudománya, régészete számára. (6.ábra) Kissé didaktikusan, de más megközelítést alkalmaz a „hulladékhatározó”.  A mesék világának megszemélyesítését felhasználva, az állat- és növényhatározók analógiáján működve, élővé teszi és be is kategorizálja a városi hulladékot, tartózkodási helyük, méretük, anyaguk szerint. (7.ábra)  Az egyetlen, talán kritikainak tekinthető tárgy, egy füzet, egy asztali áldás gyűjtemény, amely montázs jelleggel társít egymás mellé idézett szövegeket és sertéshús feldolgozás során használatos szerszámokat, eszközöket. (8.ábra) A tárgyak sorában az utolsó egy fekete maszk, ha úgy tetszik szuggesztív mimikákkal rendelkező antropomorf arc gyűjtemény, hulladék kartonból, fekete festékkel vastagon lekenve, ami akár  Haraway sokarcú Chthuluja is lehetne.(9.ábra)
Végezetül, hiszen művészeti iskolában tanuló diákokról beszélünk, fontos megemlíteni, hogy a kiállítás több szempontból is fontos. Egyrészt, egy olyan témát dolgoz fel, ami a nemzetközi gyakorlatban már 2009 óta képezi interdiszciplináris projektek, képzőművészeti diskurzusok kiállítások témáját. Másrészt, mivel az antropocén az utóbbi években a hazai filozófiai és kortárs művészeti gyakorlat részévé is vált, lehetőség arra is, hogy a diákok megtudják, megtapasztalják, mennyire más is tud lenni a művészet az általuk megszokott, eddig megismert tartalommal, jelentéssel ellentétben, és hogy egészen pontosan mit értünk interdiszciplinaritás alatt. Ha csak egy kiállítás erejéig is, de „up to date” lehetett a társaság és a kortárs praxissal parallel. Harmadrészt, és ez talán a legfontosabb szempont, művészeti neveléssel párhuzamosan iskoláról, ismeretszerzésről is beszélünk. A feldolgozott téma aktuális, így új ismereteket is jelent a kiállítók és a kiállítást befogadó tanulók, pedagógusok számára.

 

 

 

 

 

 

 

 



[5] http://aszem.info/2017/10/chhulucen-antropocen-es-sotet-okologia001/

 

Képjegyzék:

1. ábra Mexikó város (forrás: http://pangea.blog.hu/2014/10/19/egy_uj_kor_hajnala_antropocen)

2. ábra teraszos földművelés Ázsiában (forrás: http://pangea.blog.hu/2014/10/19/egy_uj_kor_hajnala_antropocen)

 

3. ábra After the end of the world c. kiállítás, Barcelona (forrás: http://www.cccb.org/en/exhibitions/file/after-the-end-of-the-world/224747)

4. ábra We are nature:Livin gin the anthropocene

 

Pittsburgh (forrás: https://carnegiemnh.org/)

5. ábra Kalina Milán: Gyűjtés, diófapác, papír, karton keretben, 150x35, 2018

 

6. ábra Hegedűs Kitti Fríz, karton, monotípia, 320x50, 2018

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


7. ábra Klinkó Dóra Hulladékhatározó print ,A/3, 2018

 

 

8. ábra Bélteki Réka: cím nélkül, print , A/3, 2018

9. ábra Venczel Viktor Groteszk, karton, festék, 50x70, 2018

 

Módosítás: (2018. május 22. kedd, 13:15)

 
Elérhetőségeink

EVENTUS Üzleti, Művészeti Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

Számlaszám: 10300002 - 46800008 - 00003285

Alapítványi és Magániskolák Egyesülete által minősített iskola 2005

Kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény 2007

 

Program akkreditációs tanúsítvány száma: PL-74460/037

Program akkreditációs tanúsítvány száma: AL-2891

OM azonosító: 031631

Nyilvántartási szám:10-0004-06

Intézmény-akkreditációs lajstromszám: AL-0690

Postacím: 3300 Eger, Cifrakapu tér 24.

Telefonszámok:

Tanulmányi osztály: 36/517-510

Kollégium vezető:36/313-435   06/20-516-0885

Web oldal: www.eventus.hu

E-mail: iskolatitkar@eventus.hu

Támogatóink