13. évfolyam Ballagása

Bontovics András Kristóf 13. b osztályos tanuló búcsúzó beszéde elhangzott 2020. június 12-én

2020 egy igazán különleges év. De itt nem a jó értelemben különleges. Hiszen a kialakult helyzet következtében március 16 óta már nem találkoztunk. Időnk sem volt elbúcsúzni egymástól rendesen. Hiszen ez az az év, amikor elhagyjuk iskolánk falait. Ettől a naptól véget ér 5 nehéz, szenvedésekkel teli év. De nem csak a megpróbáltatásokról szóltak az elmúlt évek. Hanem a boldog, tartalmas és élvezetes emlékekről. Születtek nagy szerelmek és haltak el. Viszályból és ellenségeskedésből két ember közt mára már erős barátságok szövődtek. Egy osztály, egy évfolyam vagyunk, akik olyan csapattá ért össze, ami példaértékű. Bátran mondhatom, hogy nagyon különbözünk egymástól, ami jó. Elég szélsőséges karakterek vagyunk egyenként is, hát még közösen. Mégis kiállunk egymásért, összetartunk. Együtt töltöttük el a felnőtté válás rögös éveit. Együtt nőtük fel. Volt, aki igazi fogalommá vált az iskola és a kollégium falai közt. Mivel nem egy kis, szűk környezetből érkeztünk, hanem az ország majdhogynem feléről. Ezért másképp szocializálódtunk. Elfogadóbbak, kompromisszumképesebbek, szélesebb látókörrel rendelkezőbbek, emberibbek lettünk. Két út van előttünk, amely nem jobb és bal. Hanem fel vagy le, de mindenképp csak előre. Ahogy Lovasi András is mondja:

„A kulcs, ami a mennyet nyitja

A pokolba is jó, fordítva.

A kulcs, ami a pokolba jó

Az igazából a mennybe való.”

Szántó-Sándor Katalin tanárnő és Ónodi Mátyás tanárúr!  Nem szeretnék szépíteni. Megküzdöttek velünk rendesen. Igazán megizzasztottuk Önöket. De megszerettük egymást. Csak remélni tudjuk, hogy egy nagy egésszé értünk össze közel ötvenen, melyben Önök igen nagy szerepet játszottak. Reméljük, hogy boldog emlékekkel búcsúznak tőlünk, esetleg könnyes szemekkel, mint mi önöktől. Köszönjük, hogy átvészelték velünk középiskolai tanulmányaink legnehezebbnek mondható időszakát. Köszönünk mindent!

Kedves Tanáraink! Voltak nehéz, áthidalhatatlan problémáink. Illetve voltak boldog, élménydús alkalmaink is az együtt töltött időben. Köszönjük a sok kitartást, belénk vetett bizalmat, számunkra láthatatlan munkát és felbecsülhetetlen tudást, amit ellenkezéseink ellenére is sikerült tudat alatt a fejünkbe ültetni. A háttérben vért-verejtéket áldozva egy sikeresebb jövő felé tereltek minket. Mi rengeteget tanultunk Önöktől, hiszem, hogy Önök is tanultak tőlünk valamit, még ha nem is sejtik, hogy mit. Reméljük, büszkék lesznek ránk, mikor sikert sikerre halmozunk. Ha halmozunk majd egyáltalán. Öt év elteltével ismét találkozunk majd, szoros, baráti és visszaemlékezésekkel teli pillanatokat újra élve. Sok sikert barátaim! Sok sikert drága osztálytársaim, évfolyamtársaim! Köszönet tanárainknak, diáktársainknak és az Iskolának, amely befogadott minket erre az 5 csodálatos évre.

Egy Kispál és a Borz idézettel búcsúznék, melyet megfogadásul szánok mindenkinek:

“Onnan tudod, hogy jól vagy, ha nem találsz

senkit, akinek a helyébe lennél,

És bármibe is kerül vagy akármi fáj, tudod, hogy élni

lehet is, nem csak muszáj.”