1956-os vers- és novellaíró pályázat

Csizmadia Fanni novellája

„Roosevelt tér teljesen tele volt magyar tüntetőkkel. Azt javasoltam Annának, hogy maradjuk hátul, nehogy észrevegyenek az ott jelen lévő évfolyamtársaim. Mivel a nagy tömegben nem akartam senkit és semmit elhagyni, ezért engedtem Annának, hogy fogja a kezem, és a tömegen át igyekeztünk a tér másik oldalára jutni. A feszültség a tömeg között járkálva érezhető volt, akár csak a félelem és az izgalom. Mindenki reménykedett valamiben, ahogy én is. Bár amit személyesen foglaltam bele a tizenhat pontba, az nem csak az ellenfélnek szólt, hanem nekem is, ha azt mondanák, menjek, nem tudom miért, de megtenném.

–           Alex, nézd!- Anna gyorsan a hátam mögé bújt. A megszabott irányba néztem, és láttam, amit ő is. A tömegben furcsa alakok járkáltak puskával a kezükben, nem néztek ki sem diákoknak, sem pedig városlakóknak. – Szerinted kik azok?

Anna amint ki mondta ezeket a szavakat, rögtön sortüzet lőttek az égből, a sok- sok ember – aki még tudott százféle irányba futott, mint a szétválasztott vízcseppek. Valaki a legközelebbi sikátorba vagy a kisebb utcák felé menekült. Mi Annával egy sikátor felé haladtunk. Anna kezei remegtek az enyémben, és nem voltam képes gondolkodni, csak az előttem lévő sikátorra voltam képes koncentrálni.

Amikor a közelébe értünk, Annát magamhoz öleltem, hogy elrejtsem a figyelő puskák elől, mikor pedig biztonságban voltunk, elengedtem.

–           Jól vagy? – Anna kétségbe esett szemekkel nézett rám.

–           Bence?- Lihegte. – Bence jól van, él-e még? – Ezekre a kérdésekre nem tudtam felelni, ezért vállat vontam, amire Anna rögtön megindult volna, de én nem hagytam.

–           Most komolyan ki akarsz menni, mikor tudod, hogy ott vannak az ÁVH-sok?

–           Ha kell igen. – Anna kirántotta magát a szorításomból, és kiszaladt a térre, egyenesen a fegyverek kereszttüzébe. Annát és a ruháit befestette a vér és a körülötte lévő járda köveket. Úgy érzetem visszaforgatnám az időt, még ha csak egy kicsit is, még ha csak egy kiáltásnyi időre is.”