Heves Megyei Hírlap – 2009.05.18. Látni is meg kell tanulni
Alkotás egy hétig festői környezetben, szabadban alkotnak. A Nagyvisnyó határában lévő ifjúsági táborban közel kétszáz diák tölthet egy hetet alkotással, feltöltődéssel. Itt nem csak néznek, látnak is.
A májusi verőfényben az iskolák többségében még javában folyik a tantermi oktatás, a tanulók nem kis bánatára. Az ablakokon beragyogó nap, a beáradó orgona, akác illat. Ilyenkor már mindenkit a szabadba csábít, azonban a diákok többsége kénytelen az iskolapadban tölteni az idejét. Az Egri Eventus Üzleti, Művészeti középiskola, Szakiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium tanulói abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az év végi hajrá előtt egy-egy hetet alkotótáborban tölthetnek, amely egyben szakmai gyakorlatnak is minősül. Idén három évfolyam közel kétszáz tanulójának van arra lehetősége, hogy a Nagyvisnyó határában lévő Ifjúsági táborban ne csak gyönyörködjön a természetben, hanem megpróbálja a látványt művészetileg a saját szemszögéből, különböző technikákkal megörökíteni. Május derekán a kilencedig évfolyam nyolcvan tanulója négy fiatal művésztanár – Hetényi Zsolt, Takács Gergely, Molnár Erika és Ostorházy Erika kíséretében vert tanyát a festői szépségű környezetben. Az első nap a honfoglalás jegyében telt, nem kis izgalommal. Akadt, aki a megérkezést követően nem sokkal elindult felderíteni a környéket. Ebéd után a legtöbben rajztáblákat is elővették, hogy első benyomásaikat papírra fessék. Ezen a napon látogattuk meg az alkotó közösséget, ahol a tanárokkal, diákokkal is szót váltottunk. A kilencedikes Agócs Bence ipari formatervezőnek készül. Mint mondja sokat vár az alkotótábortól, mivel tanév közben a rengeteg óra és egyéb elfoglaltság miatt viszonylag kevés idő jut az önálló alkotásra. Itt, Nagyvisnyón minden lehetőség adott arra, hogy szabadon kipróbálja a különböző technikákat. Hetényi Zsolt művésztanár úgy véli, hogy az egy hetes kurzus nagyon sokat nyújt diáknak, pedagógusnak egyaránt. Ez az egy hét merőben más lehetőségeket kínál az alkotó diákoknak, mint a tantermi környezet. A suliban is kiemelten, heti hat órában tanulják a rajzot, azonban ott a negyvenöt perces órákat követő szünetek megszakítják a lendületet és sokszor az idő is kevésnek bizonyul a kidolgozásra. Itt nincsenek kötöttségek. Egy laza tematika mentén, szabadon, a saját időbeosztásuk szerint választhatnak témát, technikát, és annyi időt szánnak az alkotásra amennyit jónak látnak. Az eredmény meglepő – teszi hozzá Zsolt, aki már egy hetet töltött el itt másik évfolyammal. – Nagyon gazdag színvonalas anyag gyűlt össze az ölöző héten – folytatja. – Olyan sok kreatív, szép munka született, hogy nehéz lesz összeválogatni a táborozó kialítások anyagát. Kollegáimmal együtt azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek a környezet és a szabadság hatására felszabadulnak, sokkal bátrabban nyúlnak a színekhez, formákhoz. Olyan diákok is maradandót alkottak, akik eddig, tantermi körülmények között, meglehetősen visszafogottan dolgoztak. A táj, a színek, a fények hatására sokan a táborban kezdtek el a festészettel megbarátkozni. Az sem elhanyagolható, hogy ezeken a napokon formálódik igazi közösségé egy-egy évfolyam. Az is remek dolog – veszi át a szót Takács Gergely -, hogy egész nap friss levegőn vagyunk, és együtt dolgozhatunk a diákokkal. Mivel mi, tanárok is fiatalok vagyunk, csak úgy tudjuk bevonni a tanulókat a közös munkába, ha látják, hogy velük együtt alkotunk. Az egy hét alatt rengeteg vázlat, kroki születik, de alkalom nyílik az épített és a mesterséges környezet viszonyának tanulmányozására, panoráma képek megörökítésére is. Röviden összegezve: Itt mindenki ráébredhet arra, hogy nem elég nézni, látni is kell a körülöttünk lévő világot. Aki ezt elsajátítja és megérti az látni is képes mássokkal mindazt a csodát, ami körül vesz bennünket. Ha ez sikerül nem volt hiába való az itt töltött egy hét.
Barta Katalin
